MI generált kép, SX 70 B&W polaroid technika,

Munkám szorosan kapcsolódik a Közterek című korábbi sorozatomhoz, amely a különböző nyilvános, városi terekben megjelenő szobrok társadalmi identitást alakító és közízlést formáló jelenségével foglalkozik.
Hogyan jelenik meg a köztereken az emberi test, milyen szerepekben, milyen szépségideálnak, társadalmi elvárásoknak megfelelve látjuk ezeket az alakokat? Miképpen hathat ez a felnövekvő generációkra, hogyan befolyásolhatja a gondolkodásukat?
Eljátszottam a gondolattal, hogyan alakulna a társadalmi és egyéb identitásunk, ha jártunkban keltünkben legalább annyi Hugonnai Vilmát, Zircen Jankát, Rosa Parks-ot, Marie Curie-t látnánk, – nap, mint nap – mint Petőfit, Kossuthot, Adyt?
Ha nem csak a női test szépségeiben gyönyörködnénk, hanem az emberiség másik felének – a férfiaknak- ideálisan ábrázolt megjelenésében is?
Ha a férfi mosogat és a nő autót szerel?
Ha a szülőpár két férfi vagy éppen két nő?
Az MI segítségével olyan köztereket ábrázoló képeket készítettem, ahol más is megjelenik, mint az elmúlt 100-150 év meghatározó szobrászati témái (amelyek pl. gyermekével játszó nő, fürdőző nő, női akt, honvédő férfi, olvasó férfi stb.) voltak). Ezeket, az MI generált, digitális, monitoron megjelenő képeket analóg fotográfiai technikával lefényképeztem. A polaroid technika által egy kézzelfogható, (ál)valóságossá tett vízió jött létre.