2011 nyarán, egy bolhapiacon kezembe akadt egy jókora műanyag szatyor, tele iratokkal. (Akkor már régóta gyűjtöttem elhagyott cetliket, levéltöredékeket, bevásárlócédulákat, mások számára használhatatlan, de egykor fontos szerepet betöltő irományokat.)
Az egész paksaméta egyetlen ember (K. János) dokumentumait tartalmazta anyakönyvi kivonatoktól kezdve, laboratóriumi leletekig, képeslapokig. Nagyjából a 20. század története rajzolódott ki.
Eredeti kontextusukból kiemelve és egy tudatosan választott kép mellé helyezve új jelentéssel gazdagodtak – s ebben szerepe van a szöveghez fűződő szubjektív-asszociációs tartalomnak.
Két világ találkozik egy térben és időben.
01/ Elrontott önképzőköri füzet fedőlap, kb. 1930-as évek.
„Kis- Önképzőkör...”
02/ Részlet R. Mária (később K. Jánosné) önképzőköri füzetéből, 1930-as évek.
„Egy nagyon szép gondolatot olvastam egy könyvben: „Egymáson taposunk mi emberek, mert nem tudunk egymásról semmit...” Elgondolkoztam rajta...Milyen más is volna a világ, az emberiség képe és alakulása, ha...”
03/ Részlet K. János Kongregáció előadásából, 1930-as évek vége.
„Nektek pedig, kedves távollevő hős katonatestvéreink, ha hófödte csatasíkokról haza-hazagondoltok, jusson eszetekbe, hogy nem felejtettünk el titeket, imádkozunk érettetek, áldjuk neveteket s szeretettel, kegyelettel őrízzük emléketeket. Várjuk, epedve várjuk azt a pillanatot, mikor kiderül újra a béke napja, s Ti visszatérve körünkbe, újra elfoglaljátok helyeteket közöttünk. Addig pedig, míg ez a nap elérkezik, úgy mint mi, ti is kérjétek Szűz Máriának, a mi Patrónánknak segítségét és oltalmát, hogy legyen veletek nehéz harcaitokban, s segítsen meg, hogy méltóan őseitekhez, Ti is diadalra vigyétek a Szűz-Máriás magyar zászlót s kivíva a végleges győzelmet, tiszteletet, becsületet szerezzetek a magyar vérnek!- K. János főg.VII.oszt.tan.”
04/ Véradási igazolvány, 1945.
„(olvashatatlan cím) Túloldai igazolvány szerint K. János az orosz véradó állomáson 1945. április16-án tényleg 250 gr vért adott. (név) orvos őrnagy sk. ph.”
05/ Üzenet hadifogolytáborból, 1945.
„Kedveseim, értesítlek, hogy egészséges vagyok anyáékkal mi van? Sokszor csókolok mindenkit a viszontlátásig, mert már várjuk a honvéd bajtársaimmal hazaszálításunkat. 1945. okt.1.”
06/ Állandó lakás bejelentését igazoló szelvény, 1943.
„foglalkozása: csecsemő” 1943. szept. 25.
07/ Újévi üdvözlet, 1956
B-izd U-jjongva É-letedet K-risztusra 1956.
08 / Önéletrajz, 1951.
(gépelve)
09/ Társasházi felhívás, 1966.
„Kedves Lakótársak! Tragikus hirtelenséggel távozott sorainkból K. János Bácsi. Gondolom egyetértenek aban, hogy- mint a ház lakói- részvétünket a végső tisztességadáson kollektív koszorú küldésével is kifejezzzük. A koszorú megrendelésére házfelügyelőnket, Sz. Antalné lakótársnőnket kértem fel, aki azt volt szíves vállalni. Bdapest, 1966. XII. 27. Üdvözlettel B. Antal”
10/ Részvétnyilvánító levél, 1966.
„Kedves Manci és Baba, Csak a Teri által írottakat ismételhetem. Kívánok nektek erőt és egészséget nagy szomorúságotok elviseléséhez és új életkörülményetek elrendezéséhez. Szeretettel csókol Laci. U.I. Klárinak fejezzétek ki mély részvétemet. Az én nevemben is és csókolom a gyerekeket. Teri Itt ma erősen havazik. Van mit seperni.”